Az éter elméletét 3 különböző módon vizsgálták, mire megdölt. Az egyik a Michelson-Morley-féle interferométer volt.

Az interferométer egy félig fényáteresztő és 2 rendes tükörből áll. A félig fényáteresztő tükröt a két tükör közé állítjuk, úgy hogy a rábocsájtott fénysugár egyik felét átengedje, a másik felét meg visszaverje a másik tükörre. A nyalábosztó hátoldalán két párhuzamosan jövő fénynyaláb lép ki, amik egymással infernálnak.
Távcső mechanika: ,,pajtaajtó":
Működésének alapja, hogy két fadeszka egy zsanérral van összekötve, ami tulajdonképpen pont a rektaszcenziós tengely, tehát a zsanér vonala párhuzamos lesz a Föld forgástengelyével. A zsanértól meghatározott távolságban helyezkedik el egy M6-os csavar. Ennek egy perc alatt kell egy egész fordulatot megtennie ahhoz, hogy az objektum követése megvalósuljon. A csavarra kapcsolt léptetőmotor segítségével a vezérlés villamos energia hasznosításával is kivitelezhető. A mechanikát rá lehet helyezni egy oszlopra (ideális egy kameraállvány), ekkor a földfelszínnel szöget bezáróan is dönthető. Így a felső lapon elhelyezett távcsőben és fényképezőgépben a követés alatt végig mozdulatlanul pózol az éjszakai égbolt valamelyik ékessége, például a Hold, bolygók, vagy valamelyik csillag.
További kísérletek : léggömbre rajzolt pöttyök melyek a galaxisokat szimbolizálják és az univerzum tágulása lesz érthetőbb általa a léggömb felfújásakor
-téridő 2 dimenziós szemléltetése valamint a gravitációs vonzóerő bemutatása egy fakeretre (1m x 1m) ráhúzott gumi vagy textil mely a rá helyezett eltérő tömegű testek hatására „meggörbül” így szemlélteti az égitestek közti gravitációs kölcsönhatást.
Ezen kívül még számos egyéb, ,,apró" kísérlet várja a látogatókat.